Ádám SalimbeneA festa di Santa Chiara napjának francia frateja [augusztus 1284.], amelyet a prima volta dei ravioli fogyasztott crosta di pasta nélkül. Dunque korszak più normal il contra: avvolgere i ravioli in un involucro. Helló, ő véget ér «Ravioli» nem volt a «tortello» szinonimája, mint a di fatto è diventato oggi: ez egy konténer ripienóját jelzi, a tortello appunto, a piccola torta l'oggetto gastronomico per eccellenza della cucina medievale.Mert ahogy az il raviolo poteva a tortellóban van, az il tortello poteva egy raviolót is tartalmaz. Közben és majdnem, ha megpróbáltam egy sceltát mondani. A chiarisce bene egy toszkán konyhás könyv Trecentoból, amikor megjelenik a che i tortelli, ha qualsiasi formából készült: „ferro da cavallo, fibbie, anelli, lettere e ogni animal che tu vuoi”, megadva: alla fine, che „li” puoi riempire, ha látod". Végül letépem. Esetleg a „tésztahéjat”. Ő tortello può essere vuoto o ripieno; il raviolo può essere „protetto” vagy csomó – Toszkánában ha chiamano ancora così: gnudi.
Rohanás Martin mester, a XV. században érvelése nagyon chiarissimo: a proposito dei „ravioli bianchi” azt írja, hogy „voleno esser senza pasta”. Ma egy széljegyzet az aggiunge szöveghez: „et se cum pasta li vorrai, falli”. Mindezekig a Bartolomeo Scappi cinquecentesco ricettario „spogliával” és „spoglia nélkül” kínál raviolit. Ebben az esetben nyelveink minden bizonytalansága és bizonyos helyi változatossága mellett az uralkodó felfogás az Pellegrino Artusi: Suoi „ravioli all’uso di Romagna” a gnocchetti di farina, ricotta, parmigiano és uova, saláta és conditi con formaggio és sugo di hús kivételével. Amikor poi present i „ravioli alla genovese”, così így kommentálta: „Questi, veramente, non si dovrebbero chiamar ravioli, perché i veri ravioli non si involgono nella sfoglia”. Gualtiero Marchesi „nyitott raviolója”, a nagy mester híres és ikonikus tere, ezen az oldalon található illusztrációkkal, beleértve a chiamare „ravioli” és a „tortelli” használatát is – az ormai a Novecentóban is. Így megértheti a chiudere gesztusának ősi értelmét, nem a raviolónak (che, kivonó csomó, non è racchiuso da nulla), hanem inkább a tortellónak (che non è più racchiuso su se stesso) tulajdonítja. Ci porta, però, Marchesi, con questa sua provocazione, al secolare dibattito sulla possibilità di chiudere o meno quegli oggetti gastronomici. Az olasz konyha cresciuta – és továbbra is crescere – az irritibilis szabadság jegyében.
A La Cucina Italiana előfizetője, kattintson Quién
